SACCHAROMYCES
ÉS NEM-SACCHAROMYCES ÉLESZTŐK

ETANOL STRESSZ ÉS MEMBRÁN FLUIDITÁS

Az élesztősejtek az erjedési folyamat során különféle stressz hatásoknak vannak kitéve, beleértve az etanol által kiváltott stresszt is, amely megváltoztathatja a sejtmembrán fluiditását, veszélyeztetheti annak integritását és növelheti a permeabilitást.

Az etanol hatását az élesztőtörzsek szaporodására különböző koncentrációjú etanolt tartalmazó szelektív táptalajok alkalmazásával, míg a membrán fluiditásra gyakorolt ​​hatását általánosított Laurdan polarizáció (GP) méréssel, spektrofluoriméterrel végezték.

A TANULMÁNY EREDMÉNYEI

Az eredmények azt mutatták, hogy a S. cerevisiae törzsek magas etanol toleranciát mutattak 14% (v/v) koncentrációig, míg a nem-Saccharomyces törzsek gyengült növekedést mutattak, ha 10% (v/v) feletti etanol koncentrációnak voltak kitéve.

24 óra után a 10%-os etanolos expozíció mind a Saccharomyces, mind a nem-Saccharomyces törzsek esetében a GP érték csökkenését és a membrán fluiditásának növekedését mutatták. Magasabb etanol koncentrációknál (14%) azonban a GP érték növekedését figyelték meg, ami a sejtmembrán merevségére utal. A S. cerevisiae törzsek esetében ez a jelenség az etanol hatásainak ellensúlyozásának szükségességével magyarázható, míg a nem-Saccharomyces törzseknél a sejtek életképességének jelentős csökkenésével hozható összefüggésbe.

 

Ez a tanulmány rávilágít ezeknek a törzseknek az etanolos stresszel való megbirkózásra vonatkozó különböző képességeire a növekedés és a membrán fluiditás tekintetében. Az eredmények értékes betekintést nyújtanak a rezisztens élesztőtörzsek kifejlesztéséhez, amelyek jobb fermentációs folyamatokhoz vezethetnek, valamint biotechnológiai innovációk azonosításához a fermentációs eseményekhez.