Hogyan lehet felismerni és kezelni a szőlő virózist

A szőlő virózist a tizenkilencedik században először Franciaországban "diagnosztizálták".  Erről a betegségről azonban csak az 1960-as években kezdtek beszélni Olaszországban. Egy szőlőt érintő betegség, amely megelőző intézkedések alkalmazását igényli. Bár előfordulása igen magas, és az ebből eredő kártétel akár a termés felét is érintheti, valójában jelenleg nincs gyógymód a virózis ellen. Az egyetlen mód, hogy „küzdjünk ellene” a megelőzés, és a hordozók kezelése. 

A szőlő virózis főként három hordozón keresztül terjed: növényi (fertőzött növényi anyag), állati (pajzstetvek és fonálférgek), beteg növényeken használt vágóberendezések. E szempontok tekintetében ezért nagyon oda kell figyelni. 

A levelek sodródása, színváltozása mellett a szőlő virózis egyéb tünetei: 

• aszimmetrikus levéllemez, erősen fogazott és csipkés levélszél; 
• az ízközök ellaposodása vagy szabálytalansága; 
• gyenge terméskötés (a gyümölcsfejlődés kezdeti fázisa, közvetlenül a virágzás után); 

Ha a tünetek tavasszal jelentkeznek, nyáron megszűnnek és vöröses vagy sárgás foltok vannak a levéllemezen, akkor sárga mozaikról beszélünk. 

Annak ellenőrzéséhez, hogy a szőlő valóban érintett-e a vírusfertőzésben, mintát kell venni, és pontos molekuláris és szerológiai vizsgálatot kell végezni. 

A pajzstetvek önállóan mozoghatnak, mérföldeket utazhatnak a könnyű levegőtől függve, vagy a metszés miatt vándorolhatnak. Ezért a pajzstetvekkel szembeni védekezés az első lépés a szőlő vírusfertőzés elleni védelmében (esetleg tanácsot kell kérnie az Ön területén működő Növény Egészségügyi Szolgálattól). Éppen ellenkezőleg, jó, ha nem akadályozzuk meg a pajzstetvek közvetlen ellenségeinek terjedését: poloskák, katicák, fitoszeidák és parazitoidok. 

A vírust azonban fonálférgek (más néven "hengeres férgek") is terjeszthetik: a hosszabb fajoknak valójában szuronyszájuk van, amellyel a szőlő gyökereiből táplálkoznak. A bennük lévő vírus több évig is élhet. Az ok, amiért átterjedhet egyik növényről a másikra. Megelőzésük leghatékonyabb módját az új ültetvények létrehozásakor kell megvalósítani: abban a pillanatban el kell végezni a talaj kémiai elemzését, hogy eldöntsük, milyen stratégiákat kell alkalmazni a talaj jellemzői alapján. Illetve felhasználhatók a gyökeres dugványok, amelyek az egészségügyi kezelést garantáló faiskolákból származnak, és ártalmatlanok. Ha egy növény fonálférgekkel fertőzött, a virózis elkerülése érdekében elengedhetetlen annak kiirtása, ügyelve a gyökerek teljes eltávolítására és a talaj megmunkálására.  

A szőlő virózis megelőzése érdekében ezért mindenekelőtt meg kell győződni arról, hogy a dugványok egészségesek, és nem fertőzött szaporító eszközöket használnak. 

A szőlő virózis kezelésére az ökológiai gazdálkodásban az utóbbi időben elterjedt a Brassicaceae zöldtrágya alkalmazása. Ez a gyakorlat abból áll, hogy keresztesvirágú növényeket köztes növényként vetnek: nem betakarításra és fogyasztásra szántak, ezek a növények jelentősen javítják a talajt. Gyökereik hosszú, karógyökerek, valójában vízelvezető tevékenységet hajtanak végre.  

A zöldtrágya felhasználásának legjobb ideje a tavasz vagy az ősz: a káposztafélék (Brassicaceae) hidegtűrőek, és a teljes virágzás idején nagy mennyiségű biomasszát tudnak a talajba juttatni, a humuszhoz hasonló szén/nitrogén aránnyal. A fonálférgeket a gyökerekhez vonzva megtámadják őket izotiocianátok felszabadításával (amelyek megállítják a fejlődésüket). Így nemcsak a fonálférgek ellen küzdenek, hanem a talaj trágyázódik és a paraziták elpusztulnak, segítve a földet abban, hogy visszanyerje a biológiai doktrína szerinti terméstermő képességét. 

A pajzstetvek ellen vegyszeres rovarirtó szerek helyett növényi olajokat (menta, fenyő vagy köményolaj), illetve áztatott páfrányt vagy csalánt lehet használni, a növény megtisztítása után egész évben alkalmazható.